Nyár után

Ősz. Vegyes érzelmekkel telve élem át ezt az évszakot minden egyes évben. Jólesőnek találom a nyári forróság után a hűvösebb, pulóveres-kabátos-sálas napokat, szeretem a napról-napra szebb színeket magukra öltő fákat, a takaróba begubózós forró teás estéket, a séta közben  magam előtt rugdosott faleveleket és gesztenyeszemeket, a kedvenc sorozataim újabb részeit, a nagy őszi leárazásokat. 

Ugyanakkor fanyalogva sétálok reggel/délelőtt az egyetemre a ködös, "orromig sem látok" időben, haragszom az eső utáni pocsolyákra, amelyek minden cipőmet átáztatják (igen, a vízállóakat is), nem szeretem, hogy korán sötétedik, és azt sem, ha lefújja a fejemet a szél.

Azért mégiscsak ő a kedvenc évszakom, rapszodikus kapcsolatunkból idén több ékszer is született :

Ady Endre: Párisban járt az Ősz

Párisba tegnap beszökött az Ősz.

Szent Mihály útján suhant nesztelen,

Kánikulában, halk lombok alatt

S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé

S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:

Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,

Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,

Szent Mihály útja beleremegett,

Züm, züm: röpködtek végig az uton

Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé

S Párisból az Ősz kacagva szaladt.

Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán

Nyögő lombok alatt.

Sóstó ősszel

Az eddigi őszi ékszereim számomra legkedvesebb darabja :)

őszi este, egy kotta, egy zongora 

Őszi romantika

Ti szeretitek az őszt?