Ékszerbe bújtatott versek

József Attila: Nem én kiáltok

Nem én kiáltok, a föld dübörög,

Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán,

Lapulj a források tiszta fenekére,

Símulj az üveglapba,

Rejtőzz a gyémántok fénye mögé,

Kövek alatt a bogarak közé,

Ó, rejtsd el magad a frissen sült kenyérben,

Te szegény, szegény.

Friss záporokkal szivárogj a földbe -

Hiába fürösztöd önmagadban,

Csak másban moshatod meg arcodat.

Légy egy fűszálon a pici él

S nagyobb leszel a világ tengelyénél.

Ó, gépek, madarak, lombok, csillagok!

Meddő anyánk gyerekért könyörög.

Barátom, drága, szerelmes barátom,

Akár borzalmas, akár nagyszerű,

Nem én kiáltok, a föld dübörög.

(1924)

József Attila : És keressük az igazságot

Lábunk elkophat hónaljig,

Sej haj, fütyülve baktatunk,

Igazságot keresünk, de

Nem találunk még seholse.

Nincsen batyunk, csak az agyunk,

Betyárkodó Ábel vagyunk,

Nem kérdik, hogy szívünk dög-é,

Gondolatunk az ördögé,

Lelkünket meg Isten fogja

Sziklaszántó ostorosba.

Hogyha tél van, hát didergünk

S nem is tudjuk, hogy didergünk,

Szemünk, fülünk lefagy együtt,

Lázas szóval melengetjük,

Nem hálunk soha árnyékban,

Zsebünkben is csak szándék van,

Magunk vagyunk: a kenyerünk,

Hogyha vesztünk, úgyis nyerünk,

Ínség, asszony nem bir velünk,

Északnak meg délnek megyünk,

Koldusokkal parolázunk,

Ott a tanyánk, ahol ázunk,

Összenőtt már a két kezünk

S nem könyörgünk, nem vétkezünk,

Nagy éhünk van s nem éhezünk,

Mindig korábban érkezünk,

Szájunkra a jövő hágott,

Kiáltunk emberebb világot,

Szeretetet, szabadságot,

Szél a lábunk, arcunk áldott,

Nézünk minden követ, ágot,

Ahol utat ki se vágott,

Sej haj, dallal, jó vigasszal,

Asztaltalan szómalaszttal

Keressük az igazságot.

(1924)

Az ékszerekben József Attila kéziratainak másolatai találhatóak.

Távlati terveim közt szerepel másik kedvenc költőm, Ady Endre verseivel is ékszereket készíteni.